Az a sztereotípia – miszerint a depresszió normális velejárója az öregedésnek – legalább annyira veszélyes, mint amilyen általános. A depresszió gyakran gyógyítható illetve kezelhetô.
A depresszió felelôs lehet az egészség általá-nos megromlásáért, rokkantságért. Elôfordulása a nôk között kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál. A nôk sokkal sebezhetôbbek, amelynek számos oka lehet: testi betegségek halmozódá-sa, lelki és szociális tényezôk, valamint néhány esetben öröklött hajlam. Az idôs emberek két-szer annyi öngyilkosságot követnek el, mint a fiatal felnôttek.
Amerikai becslések szerint a rokkantság hátterében egyformán áll depresszió és más, az idôseket érintô krónikus testi megbetegedés. Amennyiben a depressziót nem, vagy nem megfelelôen kezelik, ez nagy terhet ró az egészségügyi illetve szociális szolgáltatásokra, mivel az emberek igen kitartóan keresnek orvosi segítséget olyan testi tüneteikre, amelyek inkább lélektani okokra vezethetôk vissza.
A depresszió nehezebben felismerhetô illetve gyógyítható az idôsek körében, mivel ez a korosztály oly sok fizikai tünetet produkál, hogy a lelki problémák sokszor rejtettek maradnak. Ha elôtérbe is kerülnek, az orvosok sokszor egyszerûen csak nyugtatókat alkalmaznak. Ezzel a betegeket eltompítják ahelyett, hogy keresnék a probléma gyökerét, és próbálnák megoldani azt.
A szellemi és testi egészség szorosan egybefo-nódik. Egyetlen egészségvédelmi politika sem lehet teljesen hatékony, ha nem próbál együttesen mindkét terület problémáira megoldást találni.
Ajánlások
A depresszió ellátásának kérdéskörében a legfontosabb lépés az, hogy az egészségügyi és szociális szolgáltatást nyújtó intézmények, a háziorvosok és a betegek felismerjék a beteg-séget, és hajlandóak legyenek megfelelôen ke-zelni azt. Az Európai Unió kijelölhet olyan köve-telményeket és irányvonalakat, amelyek segí-tenek a tagállamoknak abban, hogy a közép- illetve idôskorú állampolgáraik mentális, illetve ezen keresztül fizikális problémáit a legmegfele-lôbben láthassák el.
· Ki kell tûzni olyan, határidôre elérhetô célo- kat, amelyekkel az öregedô korosztály keze- letlen depressziós eseteinek számát csök- kenteni lehet.
· Tudatosítani kell, hogy a depressziónak az egyén életére és a gazdaságra is hatása van, és tudatosítani kell azt is, hogy elôfordulása visszafordítható lenne.
· Fel kell hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy milyen fontos a betegség felismerése, hangsúlyt fektetve a nôk és családtagjaik körében végzett tájékoztatásra.
· Elemezni kell, hogy milyen a depresszió hosszú távú költségvonzata az egészségügyi, szociális szolgáltatásokat, illetve a betegség következtében elmaradt termelékenységet figyelembe véve.
· Tudatosítani kell az egészségügyi szakem- berekben és a szociális segítséget nyújtók- ban, hogy a társadalmi helyzet, a magányos- ság és elszigeteltség érzése, a munkanélkü- liség és a szegénység mind visszahatnak az öregedô nôk mentális és fizikális egész- ségére.
· Támogatni kell a depresszió orvosi és pszichoszociális kutatását.
A depresszió, ami kizárja a megelégedettség érzését és megtámadja a társadalmi kapcsolatokat, az életük utolsó harmadában járó embe-rek között a boldogtalanság leggyakoribb oka, és mint ilyen, rendszeresebb figyelmet érdemel.